Nagyvárad-nagyszalontai iskolai kirándulás 2010

   

    A huszonhét diákból és két tanárból álló kis csapat többsége már a 2009-2010-es tanévben összeállt és készült egy kerékpáros iskolai kirándulásra, de az esős idő megakadályozta a programot. Így e tanév őszére már egy buszos kirándulásban gondolkodtunk. A Nagy Miklós és Péter András Alapítványok valamint az iskolánk anyagi támogatásával 2010. október 15-16-án egy programokban gazdag partiumi jutalom kirándulást valósítottunk meg a tanulmányi vagy közösségi munkában jeleskedő diákjaink számára. A nagyszalontai Arany János Főgimnázium két tanárnője, Kiss Mária és Domján Laura kolléganők segítettek a nagyszalontai szállás és étkezés megrendelésében, az idegenvezetésben. Első nap délelőtt Nagyvárad nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Teljesen más megvilágításban tudtuk látni a város XX. század eleji épületeit, miután tettünk egy fantasztikus „időutazást” az Ady Endre Emlékmúzeum vezetőjével, Tóth Jánossal, aki több mint negyven éve kutatja Ady munkásságát és Nagyvárad kultúrtörténetét. Magyarságtudata, lokálpatriotizmusa, hatalmas ismeretanyaga lenyűgözte a tanulóink figyelmét. Hosszú nagyváradi sétánkat a Kanonoksor és a Római Katolikus Bazilika megtekintésével zártuk. A kora délutáni napsütésben a Bihari hegyek peremén végighaladva élvezhettük az arany őszbe borult táj szépségét. Úti célunk a Medve barlang volt. Itt sajnos magyarul beszélővel már nem találkoztunk, s a több mint félórás barlangi sétán teljesen a vizuális élményeinkre kellett hagyatkoznunk. Ez a cseppkőbarlang az őskori medvék csontvázaival, fantasztikus cseppkőképződményeivel, melyek közül a medve lábnyomára emlékeztető, a tavirózsa formájú és a gigantikus méretű alakzatok elkápráztatóan szépek voltak. Este hét órakor vártak bennünket magyar kolléganőink és elfoglaltuk szállásunkat a nagyszalontai Katolikus Plébánián, ahol őszinte vendégszeretettel fogadtak bennünket.
    A következő napot teljes egészében Nagyszalonta megismerésének szenteltük. A két nagyszalontai kolléganőnk végigvezettek a városon, s nem csak megnéztük a Bocskay, Arany, Sinka és Kossuth szobrokat, de megtudtuk, hogyan ünnepelnek ők ott magyar tanítványaikkal. Több tanulónk érezte úgy, hogy nagyon jó lenne velük ünnepelni pl. egy március 15-ét. A Csonka toronybeli Arany Emlékmúzeumban a lelkes, jó humorú, új igazgató kalauzolt bennünket. Elmentünk az Arany János Főgimnáziumhoz is, ahol gimnáziumunk első igazgatója, Nagy Miklós érettségizett. A megújult Arany Emlékházban elhelyeztük tisztelgő koszorúnkat, majd felkerestük az „irodalmi háromszög” másik két állomását, a Sinka házat és a Zilahy házat. Már délutánba nyúlt a helyi étteremben elfogyasztott ebédünk. Egy rövid szabad sétával elköszöntünk a vendégszerető várostól.

            Szijjártóné Kurucsó Mára
                szervező tanár


    Nagyvárad-nagyszalontai kirándulás

    Október 15-16-án huszonheten a Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskolából, köztük három osztálytársam és én, lehetőséget kaptunk, hogy egy kétnapos kirándulást tegyünk Erdélybe. A kétnapos jutalom utat a Nagy Miklós Alapítvány, a Péter András Alapítvány és az iskola szponzorálták.
    Korán reggel indultunk útnak. Még sötét volt és alig másfél órán belül meg is érkeztünk Nagyváradra. Bár suliba nem kellett menni azon a pénteki napon, a matekot nem hagyhattuk a hátunk mögött. Folyamatosan számításba kellett venni az egy órás időeltolódást, így már az elején gyakran elhangzott a kérdés: „Most akkor magyar vagy román idő szerint találkozunk ekkor meg ekkor. „Az első délelőttön mindenki a maga tetszése szerint csoportokban megnézte Nagyvárad belvárosát. Én és egyik osztálytársam kettesben indultunk útnak és nézelődtünk, illetve egy kis román nyelvleckét is vettünk, megtanultuk, hogy a gyógyszertár románul, és mint később kiderült olaszul is „farmacia”. Ezután a teljes csoport meglátogatta az Ady Endre Emlékmúzeumot. Ady életéről itt a Múzeum igazgatója, egy idős helybéli lakos, beszélt, aki nagy beleéléssel és kisebb, kevésbé ismert információkkal megfűszerezve mesélte el nekünk Ady életútját. Mindezek után útnak indultunk és meg sem álltunk a Bihari- hegység lábánál lévő cseppkőbarlangig, amely a Medve-barlang nevet viseli. Még az idegenvezetőnk nem túl lelkes, román nyelvű körbevezetése ellenére is jól éreztük magunkat. A szép cseppkövek pótolták a magyar nyelvű információk hiányát. Engem leginkább a környező hegyek őszi színekbe öltözött fáinak látványa fogott meg. Ezután következett a nap kellemes meglepetése, elfoglaltuk szállásunk a nagyszalontai katolikus plébánián, ahol a pap és egy aranyos néni fogadott minket. Meleg szobákat, kényelmes fekvőhelyeket, sőt még vacsorát is kaptunk. Az este majd az éjszaka is hamar elröppent. Másnap két, a helybeli gimnáziumban tanító tanárnő kalauzolt minket végig a városban. Jártunk a Csonka- toronyban lévő Arany János Múzeumban, koszorút helyeztünk el Arany János szülőházánál, megtekintettük a Sinka- és Zilahy-házakat. Voltunk az iskolánál, ahol Arany tanult és tanított. Délután megebédeltünk egy helybeli étteremben, ezután kaptunk még egy órácskát a városban.
    Késő délután csöpörgő esőben értünk haza a Spar parkolójába. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy két nagyon kellemes napot töltöttünk el tanáraink kíséretében.

            Szujó Dóra
                10.c