Öt éve avatták fel a Sándor Jenő domborművet a gimnáziumban

        In memoriam Sándor Jenő

Az emlékezés szép és egyben szomorú is.
    Szép, mert felidézzük valakinek az alakját, életútját, de egyben szomorú is, mert már csak az emlékezetben él. Kicsit nehéz is, hiszen vigyázni kell arra, hogy túlzásokba ne essen az emlékíró, ugyanakkor valós és hiteles legyen, amit papírra vet. Így vagyok én is, amikor a Péter András Gimnázium és Szakképző iskola volt igazgatójára emlékezem. Nem a teljes életpálya bemutatása a célom, hanem az 1975 utáni nyugdíjas éveit idézni, ami épp oly szép és tartalmas volt, mint az előző időszak.
    Néhány adatot idézek csupán a pálya indulásának éveiből, ami nem volt zökkenőmentes
    Életének a 92 évéből 59 évet Békés megyében élt le. Szarvason született, elemi – és középiskolai tanulmányait Szarvason és Békéscsabán végezte. 1937-be a szegedi m. kir. Ferenc József Tudományegyetem bölcsész karán magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát. Nem volt zökkenőmentes a pályakezdés. Egy évig Aszódon, majd másik évben Rimaszombaton tanított. A háború. katonai szolgálat, 3 év oroszt fogság miatt csak 1947-ben térhetett vissza Szarvasra, ahol alapító tagja volt a 2. sz. Általános Iskolának. 1948—49-ben a Szarvasi Tanító-és Óvónőképző tanára, 1949-51 között igazgatója volt. Szeghalomban 1951. október 26-án kezdte meg igazgatói feladatainak ellátását, nehéz időkben, nehéz körülmények között. Ekkor az iskola Bólyai Farkas néven működött, hiszen Péter András – minden nagy érdeme ellenére- „kuláknak” számított. Csak 1956 után, az Ő indítványa alapján, több öregdiák – főleg Fehér Lajos - segítségével kapta vissza méltó nevét az Alma Mater. Az 1962-ben felépített új épületszárny is későbbi tervben szerepelt, nem volt könnyű az építés időpontjának előbbre hozatala, de az Iskola és diákjai érdekében mindent megtett. Bizonyítékul idézem Nagy Miklós, az első és kiemelkedő igazgató szavait, amit egy nálunk tett látogatás alkalmával mondott: „Jenő, veled szemben kezdetben fenntartásaim voltak, de be kell látnom több év eltelte után, hogy olyan elkötelezettséggel végzed a munkádat, ami korábbi tévedésem beismerésére késztet.”
    Dr. Fürj Zoltán volt diák „2006-ban a dombormű avatásán így emlékezett:
    „ Talán Sándor Jenő sok és jelentős érdeme között az a legnagyobb, hogy azt a szellemiséget, amit az intézmény alapításától képviselt, megőrizte és megőriztette.”
    1975-ben nyugdíjazták. De erejét és talán egy kicsit a jó értelembe vett büszkeségét is bizonyította, hogy nem hagyta el magát, saját erejéből megtervezte nyugdíjas éveit, melynek a középpontjában továbbra is a munka állt és a kapcsolat fenntartása a volt diákjaival.
    Már Szeghalomban is az iskolai tanítás mellett a Ruhagyár dolgozóit tanította németre.
    1983-ban Debrecenbe költöztünk, s már a következő évben a Kossuth laktanya mozambiki katonáinak tanította a magyar nyelvet, több éven át az Ady Gimnáziumban német nyelvet oktatott, majd a Péchy Kollégiumban nevelő tanár volt.
    Mindeközben gyermek és felnőtt tanítványai voltak.
    Pár évvel a beköltözésünk után felvette a kapcsolatot a Debrecenben élő volt diákjainak egy csoportjával, kiknek segítségével évenként két alkalommal találkozókat szerveztek, megalapozva ezzel a Debreceni Öregdiák találkozók hagyományát, maga köré gyűjtve az ország különböző területén élő volt diákokat is. Egy tanítványa az emlékezésében ezt írja: „ Így váltak sokan a házastársak- bár sohasem voltak a gimnázium tanulói – szeghalmi diákokká. A lányok férjeit fiaiként, a fiúk felségeit lányaiként fogadta. A Péter András Gimnázium így lett fogalommá. Így váltunk sok száz kis sárréti és Sárréten kívüli gyermek életművé.”
    Munkában, életben helytálló fiatalok nőttek fel az iskolájában, jelszava volt: ” Bárhova kerültök is az életben, soha nem felejtsétek el, hogy szeghalmi diákok voltatok!”
    Még ma is idézik a DIRI szavait, humorát, szigorát, de megértését is.
    Több kitüntetést kapott pályája során: A Munkaérdemrend Ezüst Fokozatát, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, Pedagógus Érdeméremrendet, több plakettet és oklevelet az oktatási munkán kívül is végzett tevékenységéért
    2002 júniusában az Arany és Gyémánt Diplomája után a Vas Diplomáját vette át Szegeden.
    Amikor 1984-ben Szeghalom városi rangra emelkedett, már nyugdíjasként megkapta a Szeghalomért Plakettet, majd 1993-ban – kiemelkedő elismerésként – Szeghalom Díszpolgára lett. Élete végéig nem szakadt meg a kapcsolata az iskolával és a várossal.
    Diákjai minden találkozóra meghívták, az iskolai nagy találkozókon is mindig ott volt, ahogyan mondta” hazamegyünk Szeghalomba”.
    2005. május 2-án megállt a szíve, lezárult egy tartalmas élet.
    Sok volt diák és szeghalmi lakos kísérte utolsó útjára a Debreceni Köztemetőben, mint Szeghalom város halottját.
    2006. június 10-én avatták a gimnázium udvarán domborművét, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását, mely a volt diákok és tisztelők adományaiból készült el.
    Talán nem szerénytelenség, ha Arany János halhatatlan soraival zárom az emlékezést:
    „ Nem hal meg az, ki milliókra költi
    Dús élte kincsét, ámbár napja múl,…”

Sándor Jenőné