Harminchét év Szeghalmon


PAG-SZESZI     A Békés Megyei Tanács ösztöndíjával a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakán végeztem tanulmányaimat.
A tanári pályát választottam, pedig Csókási Béla kedves biológia tanárom igyekezett erről lebeszélni. Felállította a tanári pályára készülő diákokat, és ezt mondta: „Bolondok vagytok, filléres pályára mentek.” Most visszatekintve igaza volt Béla bácsinak. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy a tanári hivatást választottam.

1964-ben kitüntetéses diplomával a kezemben Vésztőn kezdtem tanítani az újonnan indított gimnáziumban. Ma is szeretettel gondolok vissza első tanítványaimra és a Vésztőn töltött évekre: szép volt, fiatalok voltunk. A feleségem is itt kapott tanítói állást. Itt született Andrea és Ágnes leányunk.

1970-ig voltunk Vésztőn, ahol sokat hallottam a szeghalmi gimnáziumról. Az András bál romantikus esemény volt minden diák számára. A matematika továbbképzéseken találkoztam a neves szeghalmi tanárokkal Jermendy Lászlóval és Uhrin Jánossal. Szívesen vettem, amikor a vezetési válságba került szeghalmi fiúkollégium igazgatójává neveztek ki. Lakásunk nem készült el Szeghalmon, így fél évig a fiúkollégium betegszobájában laktunk két kicsi gyermekünkkel.

A Budai Nagy Antal Kollégiumban 112 fiú igazgatója lettem: szinte a nap minden óráját közöttük töltöttem. Látványos sikereket értem el a kollégiumi nevelésben. Munkámat elismerte a megyei művelődési vezetés.
Ennek köszönhettem, hogy amikor Sándor Jenő igazgató úr 1975-ben nyugdíjba vonult, a három pályázó közül engem választottak igazgatónak a Péter András Gimnáziumba.
A tanárok és az öregdiákok egy része bizalmatlanul fogadott. Az 1975-ös ballagáson két öregdiák beszélgetett, akik nem ismertek így minősítettek: „Mit akar ez a Vaszkó ebben a nagyhírű gimnáziumban, egy-két év alatt ledarálják.”
Akkor fogadtam meg, új „arcot” formálok ennek a gimnáziumnak. Fokozatosan mellém állt a tantestület: több ciklusra újra választottak.

Az első sikert a gimnázium alapításának 50. évfordulójának megünneplése hozta. Országos visszhangot váltott ki a jubileum és a kiadott Péter András Emlékkönyv.

Közel kerültem az öregdiákokhoz. Igyekeztem ötleteiket megvalósítani és olyan hagyományrendszert kialakítani, ami megkülönböztet bennünket a többi gimnáziumtól.
Néhány jellegzetességet felsorolok:

- A Péter András Napokat többnapos diákünneppé alakítottuk.
- Könyvkiadói tevékenységet folytatunk.
- Gondozzuk a Sinka hagyatékot – három kötetet jelentettünk meg Sinka István eddig ki nem adott írásaiból. A Sinka István szavalóversenyre a megye legjobb szavalói jönnek el.
- Az öregdiákokkal minden év júniusában találkozunk itt Szeghalmon.
- Szobrot emeltünk Péter Andrásnak, Nagy Miklósnak és Sándor Jenőnek.
- A ballagási ünnepségen a szimbólumokat a testvérek adják át egymásnak.
- Két verseny házigazdái és szervezői vagyunk. A Kovács János Földrajzversenyt dr. Nyéki Lajos kollegámmal országos versennyé fejlesztettük.
- „Keresem ősöm udvarát” – irodalmi versenyünk népszerű Békés megyében.
- Alapítványok ( Nagy Miklós, Péter András, Takács Andrea, Varga István, Pálfi János, Tildy Zoltán, Angyal Krisztina, dr. Kardos Tibor, Németh Magdolna ) kezdték meg működésüket és sok-sok formában támogatták a diákokat.
- Egy angol és egy osztrák középiskolával van diákcsere kapcsolatunk az angol és német nyelv gyakorlására.
- Az iskolamúzeumban sok értékes tárgyi emléket őrzünk.
- Minden évben megjelenik az iskolai Krónika.
- A legújabb információk ma már az interneten olvashatók.
- Három emlékkönyvet adtunk ki ( Péter András, Szigeti Endre, Jubileumi ).

Az eredményeket tanártársaimmal együtt érhettem el. Az iskola folyosóin azon diákok fényképei találhatók, akik országos sikereket értek el.
A tantestületben sok olyan fiatal tanár kezdte meg munkáját, aki itt érettségizett.

Komoly pedagógiai kihívás volt a hatosztályos gimnázium megszervezése, 2002-ben érettségizett az első osztály. Sok sikert hoztak iskolánknak ezek a diákok.

Megszerettem ezt a gimnáziumot, az egyszerű, becsületes szülőket és gyermekeiket. Voltak kudarcaim, de a legnehezebb konfliktusokat igyekeztem humánus módon megoldani. Az irodám ajtaja nyitva volt tanárok, diákok és a szülők előtt. Igen gyakran fel is kerestek, mindig számíthattak segítségemre.
Kialakult az a szokás, hogy egy-egy verseny, vetélkedő vagy kirándulás után a lakásomon csengett a telefon és beszámoltak a diákok az eseményekről. Az utóbbi években egyre többször szólalt meg a telefon és hírt kaptam egy-egy sikerről.

Az iskoláról megjelent írásokat hangyaszorgalommal gyűjtöttem össze. Ma már a 8. vaskos kötet telt meg ezekkel a tudósításokkal. Könnyű dolga lesz az iskolatörténet írónak, sok dokumentum áll majd rendelkezésére! Az elmúlt évtizedekben sok olyan esemény történt, amelyeket nem tartalmaz egyetlen iskolai irat sem, nem olvasható az évkönyvben sem. Ezeket szeretném kötetbe szerkeszteni és átadni tanulságul a mindig megújuló tantestületnek. Ezen dolgozom most.
Munkámat sokféle formában ismerték el az elmúlt 37 évben: több kitüntetésem van. A legbüszkébb a rendszerváltozás után két évvel a Szeghalmi Önkormányzattól kapott Pro Urbe kitüntetésre vagyok. Azért, mert aki 1990 előtt is igazgató volt, annak tevékenységét még kritikusabban minősítette az új önkormányzat. Ez adott erőt ahhoz, hogy igazgatói munkámat a többször átszervezett iskolarendszerben is becsületesen végeztem.
2004-ben újra megválasztottak öt évre a Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskola igazgatójának. Sok új feladat volt az oktatásban, ezért elvállaltam a megbízást.
Aztán az utóbbi két évben sok minden történt, amivel nem tudtam azonosulni, ezért 2007-ben lemondtam az igazgatói megbízásról.
Júniusban megható búcsúban volt részem. A tantestület javaslatára a Képviselő-testület címzetes igazgatói elismerésben részesített. Köszönöm!
Állami kitüntetést nem kaptam, de helyette ilyen leveleket: Ibrányi Éva – érettségizett 1978-ban: „A Békés Megyei Hírlap hetente bemutatott egy-egy köztiszteletben álló személyt, aki életútjával, munkásságával rászolgált a Hét Embere címre. Valamikor októberben nagy örömmel láttam, hogy Vaszkó Tamás a Szeghalmi Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskola igazgatója volt az egyik Hét Embere. Vaszkó Igazgató Úr 43 éven át volt pedagógus és 37 éves keresztül a nagymúltú intézmény vezetője. Sokan nevelkedtünk abban az iskolában, ahol az általa vezetett nevelőktől megkaptuk azokat az értékeket, erkölcsi tartást, melyek most meghatározzák életünket. Amikor a lányom hatodikos lett, akkor indult újra a hatosztályos gimnáziumi oktatás. Nem volt kérdés, hogy oda megy tanulni. Igaz nagyon erős érzelmi szálak fűztek ehhez az intézményhez, de semmi kétségem nem volt, hogy Vaszkó Igazgató Úr be tudja indítani az új iskolaformát és ugyanolyan jó nevelésben, oktatásban lesz része a gyermekemnek mint nekem volt. Az Igazgató Úr személye számomra garancia volt! Emlékszem rá, hogy mindig volt egy kérdése, őszintén érdeklődött a diákjai felől, ha valaki bajba került vagy nehéz helyzetbe, mindig segíteni próbált. A gimnáziumi évek befejeztével is szemmel tartotta a diákokat, tudott róluk, kiből mi lett és nagyon örült, ha gyermekeinket is a gondjaira bíztuk. Igazi pedagógus volt ő, példa mindannyiunk számára!

        Szeghalom, 2008. február
        Vaszkó Tamás
        c. igazgató